Üdv!:)
Ez most egy hosszabb beszámoló lesz egy fesztiválról. Első nekifutásra csak annyit írnék: madááááááá’ !!!
Nos, évekkel ezelőtt sikerült elmennem a Tatai Vadlúd Sokadalom nevű rendezvényre, amiből akkor nem sokat láttam, csupán a vadludakban és a többi vízimadárban gyönyörködhettem. Hiába tervezgettem, hogy majd a következőre elmegyek, nem jött össze. Évekig kalimpáltam miatta, de ilyen-olyan okok miatt mindig ki kellett hagynom. Idén nem.
Az idei fesztivál nem kezdődött számomra túl rózsásan. Úgy terveztük édesapámmal, hogy november 25.-én felugrunk az esti behúzást megnézni, majd irány a nagyszüleimhez, akik Tatabányán laknak. Ez nem jött össze, mert délelőtt rosszul voltam, egész nap az ágyat nyomtam, rókát kergettem és már attól is ki akart szakadni az agyam a helyéről, ha átfordultam a másik oldalamra. Estére aztán mégis jobban lettem, de akkor már nem indultunk útnak. Szombat délelőtt végre összekapkodtuk magunkat és irány Tata. Útközben összefutottunk egy őszapó csapattal és rengeteg varjúval, majd pár órányi kocsikázás után sikeresen megérkeztünk a tatai Öreg-tóhoz. Felkaptam magamra a plusz ruharétegemet, amit a sétálgatásra tartogattam és távcsővel-fotógéppel felszerelkezve sétálgattunk egy jót. A szívem minden lépéssel nagyobbat dobbant, ahogy hallottam azt a töméntelen gágogást-hápogást, amit a tavon pihenő madársereg adott ki magából. Édesapám távcsövén keresztül lelkesen lesegettem a madárhadat, miközben haladtunk. A rendezvény helyszínére érve meglepődtünk milyen sokan kijöttek nézelődni. Az öreg nagyiktól kezdve egészen a legfiatalabbakig mindenki ott volt. Fejben tettem pár rövid százalékszámítást a nézelődök szándékairól, de idővel rá kellett jönnöm, hogy igenis madarászni jött ki az embersereg és a többséget nem a forralt bor és kürtös kalács illata csalta ki meleg otthonából. Erre mi volt a legnagyobb bizonyíték? Az esti behúzáskor a járda szélén tömörülő tömeg. Annyi volt ott az ember, hogy pár másik fesztivál is megirigyelhetné. Gyalogosoknak kész akadálypálya volt a járda.:)
A két hatalmas sátorba is belestünk édesapámmal, minek következtében végre élőben is láthattam Kókay Szabolcsot, aki a gyönyörű festményeiről híres. Belehallgattam az előadásába kicsit. Erőteljesen érezhető volt, hogy megnőtt a népsűrűség a kivetítő körül, mikor ő vette a kezébe a mikrofont.:)
Érdekes volt még az is, mikor hoztak a szervezők a színpad mellé pár frissen befogott madarat és beszéltek a madárgyűrűzésről. Fotókat is akartam készíteni, de valahogy szegény madarak mindig lemaradtak a képekről.xD
Estefelé aztán apuval bevetettük magunkat a tómeder „legális” részébe, szóval a kordonon belülre egy nagy nádkupac elé és onnan figyeltük, ahogy a ludak kisebb-nagyobb csapatokban beszállingóztak. Itt is készültek fotók, de nem lettek túl jók sajna.:S
Amint elég sötét lett a leskelődéshez, visszaindultunk a kocsihoz, majd irány mamáék. Jó fáradtan, több kilométeres madarász séta, majd kb. 10 perces kocsiút után felcaplattunk a negyedik emeletre. Másnap korán keltünk, hogy megnézzük a reggeli kihúzást (ennek ellenére azért este még végignéztünk összcsaládilag egy tehetségkutatót…XD) . A tónál reggel sokkalta jobbak voltak a fényviszonyok mind fotózáshoz, mind leskelődéshez. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik felvállalták, hogy lefagyasszák kora reggel a kezüket a jéghideg távcsövük markolászásával vagy épp fotógépével. Egy idő után lassan belepte egy vastag ködréteg a tavat, de ennek ellenére még láttuk, ahogy több kisebb (és néha nagyobb) csapatban fel-felszállnak a ludak, majd hatalmas gágogással elvesztek a ködben. Még álltunk ott egy ideig, majd búcsút véve a vadludaktól mi is elhúztunk délre. Höhö… tényleg D-i irányban lakunk, nem vicc.:)
Még délelőtt volt, mikor rengeteg élménnyel gazdagodva hazaértünk.:)
A XI-ik Tatai Vadlúd Sokadalom volt ennek az évnek a megkoronázása azt hiszem.:)
Jah, majdnem kihagytam még egy mókás dolgot... Kedvenc mondat a rendezvényen:"Kicsire is adni kell!"
Ez konkrétan a kommentátortól volt, mikor ludakat vártunk, de csak egy varjú jött.xxD
A másik nagy kedvencem az volt, mikor megjelent egy egész hatalmas varjúcsapat csókákkal keveredve és a fejünk felett kavarogtak. Megjegyeztem apunak, hogy ez tiszta Madarak, olyan Hitchcock-os, erre 1-2 perccel később nem ugyanezt mondja a hangosbemondó, mikor a színpad és a sátrak felett tekeregtek a madarak?Jót vigyorogtunk ezen.xxD
Jah, majdnem kihagytam még egy mókás dolgot... Kedvenc mondat a rendezvényen:"Kicsire is adni kell!"
Ez konkrétan a kommentátortól volt, mikor ludakat vártunk, de csak egy varjú jött.xxD
A másik nagy kedvencem az volt, mikor megjelent egy egész hatalmas varjúcsapat csókákkal keveredve és a fejünk felett kavarogtak. Megjegyeztem apunak, hogy ez tiszta Madarak, olyan Hitchcock-os, erre 1-2 perccel később nem ugyanezt mondja a hangosbemondó, mikor a színpad és a sátrak felett tekeregtek a madarak?Jót vigyorogtunk ezen.xxD
---
Később rakok be még pár képet a beszámolóba, csak azok a laptopomon vannak.:)
