Vámpírlélektan...

...avagy szubjektív vélemény a Napfogyatkozásról. Igen, jól olvassátok, a Twilight-saga 3-ik részéről szeretnék írni pár sort, legalábbis a filmről.
Még frissek az élmények, ugyanis pár perce fejeztem be a nézését. Hát, mit ne mondjak... vegyes érzelmekkel viseltetek a film iránt. Volt kb. 2 perc, ami nagyon tetszett, a többi 1 óra 56 perc pedig nem, vagy elviselhető volt. Jó, a második film  minőségileg még ezalatt volt bőven... állítólag a 4-ik meg még rosszabb lesz... Nos, majd meglátjuk.
Vigyázat!Spoiler-gyanús övezet következik!!!!

Szóval, kezdődik azzal, hogy két főhősünk egy réten üldögél. Hidegtestű főhősünk időnként megcsillan a napfényben, de láthatólag a többi pár percben árnyékban van, noha egy fa sincs elérhető közelségben. Oké, a felhők eltakarják a napot...
...folytatódik azzal, hogy egy kissé viharos hegytetőn ácsorog kedves hímnemű főszereplőnk, és még előtte nem sokkal megjegyzi, hogy vihar közeleg. Ezért aztán, a nemlétező napfényben olyan szépen csillogni kezd, hogy mikor hátat fordít a kedves, türelmes nézőnek, akkor a feje körül szikrázik a levegő...
...s végül az egész befejeződik azzal, hogy két főszereplőnk egy szikrázóan napfényes réten ücsörög, ahol újfent komoly hiányát lelhetjük fel a  fáknak, sőt a felhők sem tisztelnek meg bennünket becses jelenlétükkel, ámbár kedves hidegtestű főszereplőnkben kihúny a csillogás, egál nem csillog.
Szuper... Ha ezek nem filmes bakik, akik halványlila gőzöm sincs, hogy mik.

Ha már itt tartunk... A volturinak vörös a szeme, a gonosz csajszinak vörös a szeme, az újoncoknak vörös a szeme, de a kedvenc hidegtestű szereplőinknek természetesen menő sárga. Kérdem én, van ennek valami értelme, vagy egyáltalán valami rendszere?

Innen következik még az is, hogy az újonc kiscsajt hagyják, hogy a volturis (volt turis) hapikám egyszerűen megölje. Én, mint a kedves néző, simán azt vártam volna, hogy kedves mériszúnk fogja magát és beszóljon a fószernek, lévén a kiscsaj semmit nem csinált, hanem elbújt.Gáz...

Végül, de nem utolsósorban beszélnék az élveholt jégtömbökről. Előző részek tanúsága szerint a hidegtestű egyéneket meg kell gyújtani, hogy melegük legyen, vagy épp darabokra kell szeletelni, ha nem elégszünk meg egy teljes példánnyal, s imígyen a pokol fenekére küldhetjük őtet. Erre ebben a csodálatos részben már úgy törnek, mint a porcelánbabák. Ráadásul a leváló testrészeik helye kb. úgy néz ki, mintha jégszoborból lennének, vagy márványból. Szóval nemcsak hidegek, halottak és vérszívók egyben, hanem kétlábon járó jégtömbök is. Jajj... ez már nekem fáj...

Írhatnék még a harcjelenetekről és a szerelmi szálról is, de fenn áll a veszélye, hogy a vér-tvájlájt-fanok meglincselnének. Ehhez még annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy alapjába véve én nem vagyok anti-tvájlájter, mert tetszik a sztori, meg elkezdtem olvasni az első kötet+tetszett az első film, de a köré kerített fenenagy felhajtástól már megfájdul a fejem.-.-"

Szóval... röviden ennyi lenne a kritikám a harmadik filmről.-.-"

Más egyéb:
Tegnap firkáltam egy hárpiacsajt, de a színezése elég szánalmasra sikeredett. Már régen színeztem szinesceruzával...cöhh.-.-"
Amúgy semmi különösebb dolog nem történt velem ma. Csak az egyik óránk volt megtartva a 3-ból, szóval hamar hazaértem. Azóta filmeket nézek.xxD