Évösszegző 2014

Egy kis évösszegzés (2014):

– Készítettem két cosplayt. Noha egyik sem érte el a tavalyi egyetlen cosplayem színvonalát, de mindent egybevetve elégedett vagyok velük.

– Kiolvastam majdnem harminc könyvet (ami az utóbbi években nálam rekord). Köztük egy olyat, amit egyik kedves ismerősöm írt, és volt szerencsém látni még a regény régebbi fázisait.

– Új rajzos technikákat tanultam, új varrós technikákat tanultam. Stílusosan mondva új „skillekkel” lettem gazdagabb. Nem mondom, hogy elégedett vagyok magammal, többre is képes lehetnék, ha őszintén szólva… nem lennék lusta, és gyakorolnék, gyakorolnék, gyakorolnék.

– Beadtam több helyre az önéletrajzomat. Egyetlen helyről kaptam visszajelzést, habár az is elutasítás volt… de legalább ők visszajeleztek. Minden másik helyről nem.

– Láttam darvakat. Életemben először láttam darvakat, és sírva fakadtam az udvar közepén.

– Tanultam pár új dolgot az írással kapcsolatban, de még mindig nem eleget, és „szokásomhoz híven” megint volt egy pofára esésem, ami miatt egy ideig mélyponton voltam.

Remélem 2015 jobb lesz, mint 2014 volt. Terveim szerint javítani akarok a fenti „skilljeimen”. Munkát is szeretnék végre találni.

Egy kis írkálós akármi

Üdv!:)

On Sai blogján láttam az alábbi kérdést és a hozzá fűzött saját gondolatait.

„…mi volt a legnagyobb írói lecke, amelyet megtanultál a legutóbbi történeted írása közben?”

 
Gondoltam, megírom én is a saját válaszomat. Kezdjük talán az elején. Az elmúlt egy évben sokfélét írtam, különböző teljesítménnyel, különböző hibák tömkelegét elkövetve. Gyakran kikértem mások véleményét a történetekkel kapcsolatban… és a lehető legváltozatosabb véleményeket kaptam. Amit az egyik hibának vélt, azt a másik vagy nem vette észre, vagy egyenesen jónak tartotta. Érdekes tanulságként szolgált. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem kell mindent hibának venni, ami annak látszik, de mérlegelni kell azokat az információkat is, amit pozitívumként írnak le. Sokkal okosabb nem lettem. Amit viszont alaposan megtanultam, hogy akármennyit dolgozhatok egy íráson, ha nem működik a dramaturgia, akkor kezdhetem elölről az egészet. No, meg hiába tudom, minek milyennek kellene lennie, ha egyszerűen az elmélet és a gyakorlat nem áll párhuzamba… 

Nekem azt kellene valahogy megtanulnom, hogyan tudom az elméletet átültetni a gyakorlatba, máskülönben elbúcsúzhatok még a gondolatától is annak, hogy jól, vagy legalábbis elfogadható szinten írjak. Maximalista vagyok. Nálam az elfogadható nem jó. A jó pedig nem elég. Régen eléggé igénytelen voltam az írásaimmal kapcsolatban. Most pedig túl sok igényt támasztok hozzájuk és lassan már fogalmam sincs, minek írok. A tavalyi év legnagyobb tanulsága, hogy az elmélet+gyakorlat+maximalizmus háromszöge nem mindig fér meg rendesen az írás szeretetével. Ezen kell dolgoznom. 

Azt mondják, ha én nem élvezem az írást, akkor ne várjam el az olvasómtól, hogy ő meg élvezze olvasni. A legutolsó novellámat élveztem írni. A bétáimnak tetszett is valamennyire. Nem tudom, adott-e plusz tapasztalatokat és leckét a tavalyi tanulságok mellé, de gazdagabb lettem egy új novellával… és valamelyest visszahozta a lelkesedésemet. Most már csak idő kellene, ami meg kevés van.

Évértékelő nyafogás 2013+ Újévi fogadalmak

Évértékelő 2013

Üdv!

Előre szólok, ez most nagyon-nagyon hosszú lesz. Nem igazán volt ötletem, mit is kellene ide írnom, ezért leírok mindent, amit úgy érzek, megosztanék.
Pár héttel Karácsony előtt úgy jellemeztem a 2013-as évet, mint egy hatalmas „epic fail”-t, mert túl sok negatívum lengte körül az életemet és részben elnyomta azt a kevés jót, amit kaptam. Ha alaposabban átelemzem, mi történt velem, akkor valamivel árnyaltabbnak tűnik. Nem akarok mindenre részletesen kitérni, azokat meghagyom magamnak és a közelebbi ismerőseimnek, akik jobban ismernek. Nos, nézzük sorjában…

- Az egyetemen a vizsgáimnak csak egy minimális százalékát tudtam teljesíteni. Részben önhibámon kívül. Ebből egyenesen következik, hogy…

- … nem tudtam felvenni egy új szakos tárgyamat sem, csak szabadon választhatóakat, amiknek köze sem volt a Biológiához.

- Viszont ott megismertem egy más világot és rengeteg kedves embert.

- Az egyetemen új barátokra tettem szert, akikkel a mai napig jó a kapcsolatom.

- Elkezdtem egy cosplayt készíteni, amit már évek óta terveztem megvalósítani.

- Viszont ott kellett hagynom az egyetemet. Előjött egy egészségügyi problémám, amivel legutoljára 2010-ben voltam kórházban. Elindult egy lavina, ami magával rántott. A vizsgáimat nem tudtam megcsinálni, csak pár tárgyam lett meg. Közel 2,5 hónapig kórházban voltam, ötször műtöttek, összeomlott a jobb tüdőm, és volt egy hét, amikor egy falat kaja nem ment le a torkomon. Ami lement, az vissza is köszönt nagyon hamar. Egész nyáron járt hozzám gyógytornász, hogy a légzésem rendbejöjjön és ne fogyjon el párszavanként a levegőm. Estére remegett a hangom. Most szüneteltetem az egyetemet.

- Némi pozitívum is jött ezzel a kihagyással, volt időm foglalkozni a cosplayemmel és be is fejeztem. Decemberben „debütált” az Animekarácsonyon, ahol nagy meglepetésemre sikerült megnyernem az Original kategória fődíját. Viszont ez volt az egyetlen con, amire eljutottam.

- Voltam kétszer is madárgyűrűzésen a nyár folyamán, ahol új ismeretekre tettem szert.

- Viszont nem jutottam el a Hortobágyra darvat lesni, se Tatára ludakat lesni.

- Voltam egyik kedves ismerősöm esküvőjén.

- Nagyon sokat rajzoltam, új technikákba szerettem bele és sikerült annyira kigyakorolnom őket, hogy legnagyobb jóindulattal még nekem is tetszenek, amiket alkottam. Készítettem több ajándékrajzot is egy deviantartos csoport eventjein.

- Fotózás terén nem jutottam sokra.

- Voltam többször is Savaria Slamen.

- Írás terén nem voltam ennyire szerencsés. A kórházban végig a történeteimen járt az agyam, itthon neki is ültem írni, aztán elkövettem egy hatalmas baklövést, ami elvette a kedvemet az egésztől és hetekig sírtam miatta. Pár kedves ismerősöm valamelyest visszaadta az életkedvemet, de félre kellett raknom AZ írásomat, mielőtt megutálnám. Ősszel kerestem egy másik irányvonalat, de az első segítő kritikánál elment tőle a kedvem. Tudom, én vagyok a gyökér, tudom, lehetne rosszabb is, tudom… csak azt nem, miért próbálkozom az írással. Tíz-tizenegy éve írok kisebb-nagyobb megszakításokkal, rengeteg ötletem van, több tíz kidolgozott, regénynek tervezett történetem… több világom és egy nyomorék életérzésem, hogy én márpedig írni akarok. Viszont NEM TUDOK írni, hiába próbálok. Megpróbálkoztam novemberben a NaNoWriMo-val, aminek a lényege az volt, hogy ötvenezer szót írjunk egy hónap alatt… nekem nyolcezer lett… viszont egy olyan novellámba kezdtem bele, aminek a története már egy ideje bujkált a fejemben. Idén talán be is fejezem.

A cosplayem kapcsán még jobban beleszerettem a jelmezkészítésbe és tervezésbe. Olyan szinten, hogy szívesen foglalkoznék ezzel. A dolog nem teljesen újkeletű… gyerekkoromban imádtam a farsangot, ahol jelmezbe lehetett öltözni, mindig tervezgettem a következőt. Gimis koromban elég letargikus dolog volt szembesülni vele, hogy 8-ik osztály után nincs iskolai farsang. Aztán rátaláltam a cosplayre…

2013-ban sem sikerült magamra találnom. Semmihez sincs elég tehetségem. Főleg nem ahhoz, hogy érvényesülni tudjak vele.

Egy versem részletét is elhoztam, ami pont ideillik…

Nagy Kinga: Nem vagyok én…/részlet/

Nem vagyok én író,

Csak az elmém szárnyal,

Mit papírra vetve

Buta versem árnyal.

Nem vagyok én művész,

Csak egyszerű leány,

Kinél ötletekből

Nem nagyon van hiány.

Fogadalmak 2014-re:

- Teljesen felgyógyulok, összeszedem az energiámat, visszanyerem a fizikumomat. Jelenleg hamar elfáradok.

- Megtanulok hátteret festeni…

- Lefixálom, hogy mi akarok lenni…

- Ledolgozom, ami a nyáron feljött rám… khmm…:3

- Többet sétálok, madarászok.:)

- Elkészítek minimum 3 full cosplayt.:)

- MEGTANULOK írni!
- Többet olvasok!

- Több örömet okozok másoknak.:)

Azt hiszem, csak ennyit akartam írni. Köszönöm mindenkinek, akik elolvasták! Különösképp azoknak küldök egy Nagy-ölelést, akik kitartottak mellettem és támogattak, amikor elkeseredtem. <3

BÚÉK mindenkinek!^^

Richelle Mead: Vérvonalak I.

Üdv!

Richelle Mead regényeivel kb. 3-4 éve ismerkedtem meg. Azóta kiolvastam a Vámpírakadémia összes kötetét és a folytatásként íródott, de más szemszögű Vérvonalak első kötetét, melyről a Könyvmolypárbaj keretein belül itt írok némi kritikát.

 

Először is a tartalom:

"A nagy sikerű Vámpírakadémia könyvsorozat egyik mellékszereplője, Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú - mellékesen vámpír - kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie. Sydney hamarosan ijesztő események középpontjában találja magát. A diákok különleges képességeket biztosító tetoválásainak titkát, valamint a vámpírgyilkosságok rejtélyét is kénytelen lesz felderíteni. A tét a szeretett húga jövője, a saját karrierje és az akarata ellenére egyre jobban megkedvelt Jill élete. Az új sorozat meglepő fordulatokkal teli első részében sok eltemetett titok kerül a felszínre, és az új szereplők mellett olyan régi ismerősöket is üdvözölhetünk, mint Adrian Ivaskov, a lélekmágus szépfiú, vagy Abe Mazur, a tetteivel a törvényesség határán táncoló kalandor. Ahol pedig ők jelen vannak, ott a baj sem járhat messze."/Libri online könyváruházából másolva/

Anno, amikor tavasszal nekiültem olvasni a könyvet, először kicsit furcsa volt a Vámpírakadémia után egy másik szemszögből olvasni ugyanarról a világról. Sydney karaktere már a másik sorozatnál is szimpatikus volt, de itt még jobban megkedveltem. Szegény Jillt meg sajnáltam. Rose nekem itt kicsit furcsa volt, kevésbé életszagú... Mondjuk nem is volt sok szerepe. Adriant szeressük, habár a VA utolsó kötetének a végénél kicsit csalódtam benne és legszívesebben felpofoztam volna.-.-"
A történet alapjába véve tetszett. Szeretem a sulis történeteket és ez a tetkós dolog is izgalmas volt, habár elég hamar sikerült megfejtenem a titkot... még mielőtt Sydney rájött volna.:D
 Összességében jól szerepelt a könyv, adta, amit adhatott. Szívesen ajánlom bárkinek, aki szereti a vámpíros-nyomozgatós-sulis történeteket.:))

Stephenie Meyer: Alkonyat

Üdv!

A mostani Könyvmolypárbaj keretén belül bevállaltam, hogy elolvasom az első kötetet. Mielőtt kitérnék a saját véleményemre itt van a tartalom(Ha valaki nem ismerné esetleg...):

"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő... Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik... A szerzőről: Stephenie Meyernek már nálunk is kultusza van, noha ez az első magyarul megjelenő könyve. Alkonyat (Twilight) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg. Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!"/Libri online áruházától másolva/

Nos, vegyes érzésekkel álltam neki az olvasásának. Egyrészt, mikor az első filmet láttam, egyből megtetszett,de amennyi rosszat hallottam a  történetről, és amilyen érdekesre sikeredett a további három film bennem volt a kétely, miszerint épelméjű vagyok-e, hogy elolvasom. Összességében azt kell mondjam, nem ez volt a legrosszabb olvasásélményem, akármennyire is fújnak sokan a regényre. Nem vagyok "anti-tvájlájter", de elfogult fan sem. Azt leszámítva, hogy a csaj a regényben sokkal bénább, mint a filmben... és a logika törvényszerűségei szerint már az első fejezetben el kellett volna haláloznia, különösképpen nem volt vele problémám. A pasi meg szerintem nyálasabb, mint a filmben. igen, most azért is összehasonlítom... és keresek egy védőpajzsot, mielőtt vasvillákkal dobálnátok meg ...
Szóval... érdekes volt regényben olvasni. Ami talán kicsit zavart, hogy több hangsúlyt kapott a csöpögés és kevesebbet a végső harc. A filmben szerintem pont fordítva volt. Viszont a mellékszereplők(avagy nem Edward vagy Bella) sokkalta életszerűbbnek tűntek és sokkal több szerepet kaptak, mint anno a filmben. 

Őőő... azt hiszem nagyjából ennyit tudnék írni a könyvről. Súlyos olvasmány... Nemsokára lekerül a polcomról, csak kölcsönbe kaptam. Ha egyszer valahol, valamikor leárazzák normálisra, akkor előfordulhat, hogy nekem is lesz egy példányom belőle...

Könyvmolypárbaj- Az új menet! - Monty Roberts: Az igazi suttogó

Üdv!

Kicsit megkésve, de jöjjön egy újabb Könyvmolypárbajos könyv.:)

Monty Roberts: Az igazi suttogó

Egyik legkedvesebb olvasásélményem, pedig már rengeteg könyv megfordult a kezeim között. Évekkel ezelőtt az egyik városi könyvtárban futottam össze a könyvvel. Már gyermekkorom óta ismertem a Suttogó című filmet, így azonnal felkeltette az érdeklődésemet a nyomtatott szöveg. Kivettem a könyvtárból és egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy már ki is olvastam. Idén újraolvastam. Részben a Könyvmolypárbaj, részben nosztalgia miatt. Sajnos saját példányban nincs meg – még – de tervezem beszerezni, így megint egy könyvtárból kellett kikölcsönöznöm. Kicsit lassabban ment az olvasás, alapjába véve nem annyira könnyű szöveg, ha minden részletre figyelni akarunk. Mondjuk időm is kevés volt rá az egyetem miatt, de megoldottam. Kicsit megkésve, bár törve nem, írok róla némi összefoglalót, lehetőleg spoilerek nélkül.:)

Tartalomról: Monty Roberts egy tanyán élt a családjával és lovakkal foglalkoztak. Apja módszereit elítélte, sokat harcoltak is miatta, mígnem a fiú lehetőséget kapott az élettől arra, hogy megfigyeljen egy csapat musztángot. Elindított benne egy új gondolatmenetet és kifejlesztett egy módszert, amivel erőszak nélkül lehet betanítani a lovakat. A regény az ő viszontagsággal teli életét meséli el.

Nekem személy szerint a papírkötéses régi verziója tetszik jobban a könyvnek,d e láttam már boltban, keménytáblás modernebb változatban is. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki szereti a lovakat, vagy úgy általában az állatokat és érdeklődik az életrajzi regények felé.:)

Jó olvasást annak, aki kedvet kapott a könyvhöz!:)

Évértékelő nyafogás

Évértékelő 2012

Üdv!

Ez most egy olyan nem tudommilyen évértékelő lesz. A tavasz még normális, nyártól meg puszta nyafogás és önutálat. Gondoltam, csak szólok, meddig érdemes olvasni.:/

Tavasszal sokat túráztam madarász ismerősökkel (és nem madarászokkal is), amit imádtam és már most mennék megint túrázni. Tavasszal bevállaltam két dolgot is, ami sokat változtatott az életemen. Először is, újraérettségiztem Biológiából, ami sikerrel is zárult, és jelentkeztem Biológia szakra, ahova fel is vettek, de erről még később bővebben írok. Tavasszal emellett jelentkeztem egy angol tanfolyamra is, amire szorgosan jártam, de nyelvvizsgám a mai napig nincs, jelenleg időhiány miatt.

Tavasszal megnyertem az Aranymosás Irodalmi Magazin húsvéti locsólóverses játékát, ahol a nyereményem egy szerkesztés volt. Megszerkesztették egyik (anno nagyon imádott és Imagine-en fogjukráalapon népszerű ) regénykezdeményem első 10ezer karakterét. Ez a szerkesztés alapjaiban döntötte meg az amatőr írói pályafutásom. Eddig is tudtam, hogy rossz író vagyok, de a szerkesztést olvasva legszívesebben felgyújtottam volna az összes írásom, és elbujdostam volna a világ végére, noha hetekig próbáltam titkolni, hogy darabokra törtem. A nyáron aztán új erőt vettem, félreraktam azt a rettenetet, amit én regénynek merészeltem mondani, és egyik kedves Imagine-es ismerősömtől segítséget kérve elkezdtem újraírni egy másik, menthetőbbnek tűnő írásom. A mai napig küzdök vele, de már most erősebbnek érzem, mint azt, amit megszerkesztettek. Habár, ha megszerkesztenék, valószínűleg keresnék magamnak egy kötelet, és egy erős faágat, ahova felköthetem magam.  Aztán volt tavasszal még egy Imagine-es ajándékozás is, ahol sikeresen megbántottam szegény ajándékozottamat egy elcsépelt, összecsapott írással. Aztán a tudta nélkül újraírtam, ültem még pár napot az íráson és újra megkapta tőlem, amivel úgy hiszem, sikerült némi örömet okoznom. Hálás olvasó nekem is örömet okoz.:)

Sok örömet és segítséget kaptam ettől a csapattól, amiért marha hálás vagyok. Jött ösztönzés, fenéken rúgás és dicséret is (amit a mai napig alig hiszek el). Remélem időnként én is tudtam némi segítséggel szolgálni számukra, nem csak nyafogással és morgással (amiről erősen próbálok leszokni, habér ez a bejegyzés nem kimondottan árulkodik róla).

Nyáron volt több írói válságon is átestem, pár pályázatról lekéstem, lemondtam. Közben azért kapartam a falat, hogy felvegyenek Biológiára, majd miután felvettek, pofára estem. Tudtam, hogy itt meg kell küzdeni a kettesért… de nekem senki ne mondja, hogy ez a szak annyira nehéz, mivel a fele csoportom 4-5-re áll. Nem, nekem nincs elég agyam hozzá, nem a szak nehéz. Mellette sokszor az íráson járnak a gondolataim, de nem hagyhatom abba a tanulást az írás miatt, mert zsákutca, nem mintha ez a tanulás nem az lenne. Ha nem foglalkozom az írással (még gondolatban sem), akkor is bukásra állok, ha pedig az írással foglalkozom, akkor csak magammal tolok ki. Nem tudom, mit kezdjek magammal. Egyik tárgyunkat nagyon rühellem, mert boncolni kell, másik tárgyunkat rühellem, mert bunkó és lenéző a tanár… Mire eljött a november-december, eljutottam arra a szintre, hogy újfent elegem van mindenből, újfent nem tudom, mi lesz velem, mit akarok, és végül is minek születtem. Vagy megbánom, hogy ezt kiírom magamból, vagy nem, de nem érdekel. Szilveszter van, happy meg buli, meg holiday. Nekem meg vizsgáim vannak január harmadikán, meg negyedikén… és itt ülök nénémék dolgozószobájában, nyafogok arról mekkora szerencsétlenség vagyok, és közben meg van nyitva egy word dokumentum, ahol már a mai este írtam legalább egy oldalt az egyik regényemhez. Erről ennyit. Mellettem meg fekszik az Állatszervezettan könyvem, de legalább kinyitva.

Amit idén elértem:

- Biológia ismétlő érettségi

- angol tanfolyam

- új ismerősök

- új nézőpontja amatőr írói munkásságomnak

- Fiona cosplay-es sikerek

- Nyáron egyik barátosnémmel túráztam egy jótJ

- Biológia szaknap fotópályázatán első helyezés az egyik kategóriában

- megismertem pár új embert

- Lassan, de biztosan kezdek nőnek kinézni…

Ami negatív:

- elegem van mindenből

- elegem van a gyatra memóriámból

- kitoltam magammal

A jövő évre remélem megváltozik pár dolog...