Egy kis újdonság, tehát Datrava...

Üdv!

Megen írom a semmit, illetve most a semmi írja talán magát? Gondoltam rakok egy kis értelmet a blogomba. Az ötlete az ilyetén bejegyzéseknek egy másik bloggertől jött, szóval Datrava. Van egy online regénykezdeményszerű valamim, amiből ide is feldobok 1-2 kisebb részletet. Aki ügyes, az megtalálhatja a teljeset is két másik honlapon.:)
A szerzői név ne ijesszen meg senkit, CryZoey és Neko_Zoey22 is én vagyok.Gondoltam megjegyzem, mielőtt szemfüles emberkék azt mondanák, hogy Datrava nem az enyém.Szóval Datrava copyright joga az enyimé.:)

Datrava, az erdei város őrzői

1. fejezet:Emlékfoszlányok

Sötétség mindenütt, de ez nem az a fajta sötétség volt. Ahelyett, hogy beszippantott volna, inkább eltaszított magától nagy erővel. A fájdalom egyre jobban erősödött tagjaimban és éreztem, hogy recsegnek a csontjaim, ahogy a forrasztó mágia átjárja őket. Menekülni akartam, de még túl közel volt az árnyékvilág. Megremegtem az újabb fájdalomhullám hatására, mely immár a szétroncsolt szöveteimet vette célba, hogy ott kifejtse áldásos hatását. Nem mintha kellemesebb dolog lett volna a csontforrasztásnál, sőt egyenesen rosszabb, de jelen helyzetemben már az is nagy dolognak számított, hogy nem hagytak engedelmeskedni a halál hívó szavának. Mozdulni még nem tudtam, s egyáltalán reagálni sem a dolgokra. Sejtettem, hogy nagy baj van, csak sajna még minden ködös volt számomra, s azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy leány. Mikor aztán a szöveteim is hajlandóak voltak felépülni, a belém áramló energia a tudatomat és az elmémet kezdte átjárni.

Mintha hangokat hallottam volna, de nem értettem, mit mondanak. Furcsán kóvályogni kezdett a fejem és újfent a fájdalom lett úrrá rajtam. Minél több energiaszál szőtte át a gondolataim, annál elviselhetetlenebbé vált a dolog, aztán eljött a pillanat, mikor egy velőtrázó sikoly kíséretében lendületből felkönyököltem.
- Phora, te szerencsétlen! Nem tudtál volna kíméletesebb lenni? Azt hittem, élve kisütöd az agyamat! – Hangom nyomán egy vigyorgó fiatal férfival, s a hozzá tartozó göndör szőke hajjal és pajkosan csillogó zöld szemekkel találtam magam szembe. Arca nem mutatott se megbánást, se aggodalmat.




 Az  egész fejezet kicsivel több ennél, és eddig 3-al vagyok kész, de ha lesz ötletem, akkor folytatom. Sok benne a hiba, nagyon sok, ezt így pár hónap távlatában simán látom.Az átdolgozásra, azonban még várni kell, mert több másik dolgot is írok egyhuzamban, no meg ideje lenne nekiállnom a szakdolgozatomnak. Huhujjj... az is még nagy-nagy móka lesz.Azt hiszem, most már nem tudok értelmesen fogalmazni...bye!