Datrava és egyéb...

Ahojj!

Hü*ekölök belelendült a bloggerkedésbe, amúgy lusta hozzá.
Szóval, mostanság sokat gondolok a diplomadogámra, amit lassan ideje lenne elkezdenem, de közben minden egyéb irkafirkálmányon is jár az agyam, ami bizony nem jó. Ideje lenne egy kis intelligenciát is verni abba anagy busa fejembe, és nekiállni értelmes dolgoknak, mert az értelmetlen dolgok tevése nem vezet semmire, márpedig a semmi az csak semmit termel, és rengeteg olyan gondolatot, amit semmire sem tudok használni azon kívül, hogy leírom őket és bedugom az asztalfiókba.-.-"

Szóval, bloggerkedésem sokadik napján végre-valahára kiszabadultam egy kicsit a természetbe és láttam pár madarat. Valami fura csipogást hallva elindultam a fák felé remélve, hogy valami izgalmas, nagy ragadozót találok. Mendegélek, mendegélek, és egyszercsak látom, hogy a "nagy ragadozó" kirebben a fák közül és egy göcsörtös fára száll a közelben. Odamegyek, távcsővel megkeresem és képzeletben tépem a hajam.  Az én hatalmas ragadozómadaram ugyanis egy csuszka volt. Amúgy láttam cinegéket és fakopáncsokat is, no meg csuszkából többet is. :)

 Amúgy semmi érdemlegeset nem tettem levesfőzésen kívül.xxD


 Végezetül még egy Datrava részlet, most a 2-ik fejezetből:

 2. Datrava


Tanácstalan voltam, és kezdtem önsajnálatba merülni, azonban merengésemből egy vékonyka gyerekhang riasztott fel.
- Shya bácsi! Segítsen, kérem! Junni feldobta a labdát a tetőre, és nem tudjuk levenni! – szipogta csendesen a kis elf fiú. Talán nyolc-tíz éves lehetett és legalább olyan szőke hajú, mint Phora. Fülei még épphogy csak elkezdtek hegyesedni, így legnagyobb jóindulattal embernek is lehetett hinni. Kék szemei lassan megteltek könnyel, ahogy várakozott.
- Ne félj, mindjárt leveszem a tetőről a labdátokat! – mosolyogtam a fiúra bátorítólag, majd megfogtam a kezét és odasétáltunk a többiekhez. Egy magas rönkház mellett állt a valamivel fiatalabb elf leány, aki feltűnően hasonlított a kisfiúra és egy hasonló korú, könnyes szemű emberlány. Sejtettem, hogy ő lehet Junni. Valahonnan ismerős volt a kislány, de nem tudtam honnan. Sötétbarna haj keretezte szomorkás kék szempár nézett rám könyörgőleg.
Gyors mérlegelés után belekapaszkodtam az ereszcsatornába és felhúztam magam a tetőre. Sokáig kellett tapogatóznom, mire a labdát elértem, de megérte a dolog. A gyerekek hangos nevetéssel köszönték meg a segítségemet. A bajok akkor kezdődtek, mikor le akartam mászni a tetőről. A magasság megszédített és elvesztettem az egyensúlyomat. A következő pillanatban pedig az alant elterülő szúrós bokorban kötöttem ki félájultan. Egy sikolyt hallottam, talán valamelyik kislány volt az, majd sötétség vett körül. Nem tartott sokáig a dolog és kezdtem magamhoz térni, majd éreztem, hogy valaki ölbe kap, és a fejem lelóg a karjából.
Kinyitottam résnyire a szemeim és egy szurtos gyereklábat pillantottam meg a földön. Pár másodperccel később a lábak eltűntek a látóteremből és a fejem himbálódzni kezdett, ahogy haladtunk. Nyögve szólaltam meg cipelőm felé.
- Fáj a fejem, ne rázz ennyire, mert kirázod belőle a maradék emlékemet is. – Nyöszörgésemre egy mogorva Phora hangja válaszolt, nem épp kedvességtől csöpögően.
- Nem hinném. Azok jobban beették magukat a kis agyacskádba, mint az észnek nevezett apró lételem. Nem vagy épeszű, ezt már régebben is mondtam. Minek kellett neked felmásznod oda? – morgolódott. Kérdésére nem válaszolván megpróbáltam kihámozni magam ölelő karjaiból, minek következtében a lépcsőn kötöttem ki, természetesen Phorával a lábaim alatt. Megpróbáltam még a kirobbanása előtt felkászálódni, de újfent megszédültem és legnagyobb bosszúságára az ölében kötöttem ki. Egy fájdalmas szisszenés jelezte csak, hogy a sebesült kezét találtam el teljes súlyommal, melyet a jelek szerint nem sikeredett tökéletesen begyógyítania. Nem is csoda, saját magát nem tudta rendbe hozni, csak másokat, Rikke pedig nem ért a csontforrasztáshoz. Megpróbáltam arrébb mászni, de nem sokra jutottam. Félájultan éreztem, amint újból felemel, majd goromba hangját is hallottam.

Remélem tetszett a részlet, próbáltam egy értelmesebb darabot mutatni, már ha egyáltalán értelmesnek mondható. Nem mintha bárki is olvasná... de magamnak megjegyeztem.xD