Liebster Blog

Ahojj!
Airtair McKnight (http://www.artiedream.blogspot.com/) engem is meglepett egy un. Liebster Blog díjjal, amit nagyon szépen köszönök neki!^^

Nos, a díjjal kapcsolatban vannak szabályok is. Íme:

1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Mivel nekem nem nagyon vannak ezen a blogrendszeren ismerőseim, és valószínüleg én vagyok a legkezdőbb a csapatból, ezért csak úgy kiválasztottam 3 emberkét, aki szerintem megérdemelné, hogy megkapja tőlem!^^

1. NekoLula (http://www.firkatyblog.blogspot.com/)
2. Topichan (http://www.topichan.blogspot.com/)
3. JinseiArita (http://www.getapedia.blogspot.com/)

---
Ezenkívül szenvedek, mert fáj a fejem, tegnap rókát is kergettem, és csak vegetálok. A laptopom rendellenes hangokat hallatt, noha nemrég volt kitisztítva... szóval passz h mi baja, remélem nem komoly.:S

Ami viszont öröm, hogy az egyik irományom végre valahára átlépte a bűvös 51 oldalas határt, és szépen halad felfelé. Most ugyan megakadtam vele, de az a tény, hogy az elmúlt napokban írtam közel 10 oldalt, hiperszuperjó!:D
Az lesz a legjobb, mikor már a 100-ik oldal alját tapossa majd. Akkor aztán örülhet a pici szívem, mert közel fogok járni a végéhez!^^

Bárcsak a diplomadogámmal állnék már iylen szinten... egyelőre azonban egy oldalnál tartok...:S

No mindegy! Vége a nyavaly áradatnak!:)

Jön a tavasz(Kicsit havasan, frontosan, de jön...), csicseregnek a madarak, nőnek a virágok.^^

Vámpírlélektan...

...avagy szubjektív vélemény a Napfogyatkozásról. Igen, jól olvassátok, a Twilight-saga 3-ik részéről szeretnék írni pár sort, legalábbis a filmről.
Még frissek az élmények, ugyanis pár perce fejeztem be a nézését. Hát, mit ne mondjak... vegyes érzelmekkel viseltetek a film iránt. Volt kb. 2 perc, ami nagyon tetszett, a többi 1 óra 56 perc pedig nem, vagy elviselhető volt. Jó, a második film  minőségileg még ezalatt volt bőven... állítólag a 4-ik meg még rosszabb lesz... Nos, majd meglátjuk.
Vigyázat!Spoiler-gyanús övezet következik!!!!

Szóval, kezdődik azzal, hogy két főhősünk egy réten üldögél. Hidegtestű főhősünk időnként megcsillan a napfényben, de láthatólag a többi pár percben árnyékban van, noha egy fa sincs elérhető közelségben. Oké, a felhők eltakarják a napot...
...folytatódik azzal, hogy egy kissé viharos hegytetőn ácsorog kedves hímnemű főszereplőnk, és még előtte nem sokkal megjegyzi, hogy vihar közeleg. Ezért aztán, a nemlétező napfényben olyan szépen csillogni kezd, hogy mikor hátat fordít a kedves, türelmes nézőnek, akkor a feje körül szikrázik a levegő...
...s végül az egész befejeződik azzal, hogy két főszereplőnk egy szikrázóan napfényes réten ücsörög, ahol újfent komoly hiányát lelhetjük fel a  fáknak, sőt a felhők sem tisztelnek meg bennünket becses jelenlétükkel, ámbár kedves hidegtestű főszereplőnkben kihúny a csillogás, egál nem csillog.
Szuper... Ha ezek nem filmes bakik, akik halványlila gőzöm sincs, hogy mik.

Ha már itt tartunk... A volturinak vörös a szeme, a gonosz csajszinak vörös a szeme, az újoncoknak vörös a szeme, de a kedvenc hidegtestű szereplőinknek természetesen menő sárga. Kérdem én, van ennek valami értelme, vagy egyáltalán valami rendszere?

Innen következik még az is, hogy az újonc kiscsajt hagyják, hogy a volturis (volt turis) hapikám egyszerűen megölje. Én, mint a kedves néző, simán azt vártam volna, hogy kedves mériszúnk fogja magát és beszóljon a fószernek, lévén a kiscsaj semmit nem csinált, hanem elbújt.Gáz...

Végül, de nem utolsósorban beszélnék az élveholt jégtömbökről. Előző részek tanúsága szerint a hidegtestű egyéneket meg kell gyújtani, hogy melegük legyen, vagy épp darabokra kell szeletelni, ha nem elégszünk meg egy teljes példánnyal, s imígyen a pokol fenekére küldhetjük őtet. Erre ebben a csodálatos részben már úgy törnek, mint a porcelánbabák. Ráadásul a leváló testrészeik helye kb. úgy néz ki, mintha jégszoborból lennének, vagy márványból. Szóval nemcsak hidegek, halottak és vérszívók egyben, hanem kétlábon járó jégtömbök is. Jajj... ez már nekem fáj...

Írhatnék még a harcjelenetekről és a szerelmi szálról is, de fenn áll a veszélye, hogy a vér-tvájlájt-fanok meglincselnének. Ehhez még annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy alapjába véve én nem vagyok anti-tvájlájter, mert tetszik a sztori, meg elkezdtem olvasni az első kötet+tetszett az első film, de a köré kerített fenenagy felhajtástól már megfájdul a fejem.-.-"

Szóval... röviden ennyi lenne a kritikám a harmadik filmről.-.-"

Más egyéb:
Tegnap firkáltam egy hárpiacsajt, de a színezése elég szánalmasra sikeredett. Már régen színeztem szinesceruzával...cöhh.-.-"
Amúgy semmi különösebb dolog nem történt velem ma. Csak az egyik óránk volt megtartva a 3-ból, szóval hamar hazaértem. Azóta filmeket nézek.xxD

Véres zombiharapás meg egyebek...

Üdv all!

Ma unalmamban zombiharapást gyártottam... vagy inkább csak sima sebhelyt, meg leharapott ujjat. Csak fotók vannak róla, mert a saját kezem volt a teszt-alany, de nem rakom fel ide a képeket.xD

 Egyik kép elég brutál lett, és legnagyobb jóindulattal még élethűnek is lehet nevezni. Az itthoni talált rúzsok voltak az áldozataim e pazarló munkához, de legalább kitapasztaltam, milyen sebeket gyártani rúzzsal.:D

Amúgy sdemmi különös nincs...Rajzolni akartam, de semmi nem lett belőle, ellenben tegnap este írtam egy darab A4-es oldalnyit az egyik regénykém egyik fejezetéből. Örültem, mint majom a farkának. Mostanság elég keveset írtam.-.-"

Ennyit erről.

Datrava és egyéb...

Ahojj!

Hü*ekölök belelendült a bloggerkedésbe, amúgy lusta hozzá.
Szóval, mostanság sokat gondolok a diplomadogámra, amit lassan ideje lenne elkezdenem, de közben minden egyéb irkafirkálmányon is jár az agyam, ami bizony nem jó. Ideje lenne egy kis intelligenciát is verni abba anagy busa fejembe, és nekiállni értelmes dolgoknak, mert az értelmetlen dolgok tevése nem vezet semmire, márpedig a semmi az csak semmit termel, és rengeteg olyan gondolatot, amit semmire sem tudok használni azon kívül, hogy leírom őket és bedugom az asztalfiókba.-.-"

Szóval, bloggerkedésem sokadik napján végre-valahára kiszabadultam egy kicsit a természetbe és láttam pár madarat. Valami fura csipogást hallva elindultam a fák felé remélve, hogy valami izgalmas, nagy ragadozót találok. Mendegélek, mendegélek, és egyszercsak látom, hogy a "nagy ragadozó" kirebben a fák közül és egy göcsörtös fára száll a közelben. Odamegyek, távcsővel megkeresem és képzeletben tépem a hajam.  Az én hatalmas ragadozómadaram ugyanis egy csuszka volt. Amúgy láttam cinegéket és fakopáncsokat is, no meg csuszkából többet is. :)

 Amúgy semmi érdemlegeset nem tettem levesfőzésen kívül.xxD


 Végezetül még egy Datrava részlet, most a 2-ik fejezetből:

 2. Datrava


Tanácstalan voltam, és kezdtem önsajnálatba merülni, azonban merengésemből egy vékonyka gyerekhang riasztott fel.
- Shya bácsi! Segítsen, kérem! Junni feldobta a labdát a tetőre, és nem tudjuk levenni! – szipogta csendesen a kis elf fiú. Talán nyolc-tíz éves lehetett és legalább olyan szőke hajú, mint Phora. Fülei még épphogy csak elkezdtek hegyesedni, így legnagyobb jóindulattal embernek is lehetett hinni. Kék szemei lassan megteltek könnyel, ahogy várakozott.
- Ne félj, mindjárt leveszem a tetőről a labdátokat! – mosolyogtam a fiúra bátorítólag, majd megfogtam a kezét és odasétáltunk a többiekhez. Egy magas rönkház mellett állt a valamivel fiatalabb elf leány, aki feltűnően hasonlított a kisfiúra és egy hasonló korú, könnyes szemű emberlány. Sejtettem, hogy ő lehet Junni. Valahonnan ismerős volt a kislány, de nem tudtam honnan. Sötétbarna haj keretezte szomorkás kék szempár nézett rám könyörgőleg.
Gyors mérlegelés után belekapaszkodtam az ereszcsatornába és felhúztam magam a tetőre. Sokáig kellett tapogatóznom, mire a labdát elértem, de megérte a dolog. A gyerekek hangos nevetéssel köszönték meg a segítségemet. A bajok akkor kezdődtek, mikor le akartam mászni a tetőről. A magasság megszédített és elvesztettem az egyensúlyomat. A következő pillanatban pedig az alant elterülő szúrós bokorban kötöttem ki félájultan. Egy sikolyt hallottam, talán valamelyik kislány volt az, majd sötétség vett körül. Nem tartott sokáig a dolog és kezdtem magamhoz térni, majd éreztem, hogy valaki ölbe kap, és a fejem lelóg a karjából.
Kinyitottam résnyire a szemeim és egy szurtos gyereklábat pillantottam meg a földön. Pár másodperccel később a lábak eltűntek a látóteremből és a fejem himbálódzni kezdett, ahogy haladtunk. Nyögve szólaltam meg cipelőm felé.
- Fáj a fejem, ne rázz ennyire, mert kirázod belőle a maradék emlékemet is. – Nyöszörgésemre egy mogorva Phora hangja válaszolt, nem épp kedvességtől csöpögően.
- Nem hinném. Azok jobban beették magukat a kis agyacskádba, mint az észnek nevezett apró lételem. Nem vagy épeszű, ezt már régebben is mondtam. Minek kellett neked felmásznod oda? – morgolódott. Kérdésére nem válaszolván megpróbáltam kihámozni magam ölelő karjaiból, minek következtében a lépcsőn kötöttem ki, természetesen Phorával a lábaim alatt. Megpróbáltam még a kirobbanása előtt felkászálódni, de újfent megszédültem és legnagyobb bosszúságára az ölében kötöttem ki. Egy fájdalmas szisszenés jelezte csak, hogy a sebesült kezét találtam el teljes súlyommal, melyet a jelek szerint nem sikeredett tökéletesen begyógyítania. Nem is csoda, saját magát nem tudta rendbe hozni, csak másokat, Rikke pedig nem ért a csontforrasztáshoz. Megpróbáltam arrébb mászni, de nem sokra jutottam. Félájultan éreztem, amint újból felemel, majd goromba hangját is hallottam.

Remélem tetszett a részlet, próbáltam egy értelmesebb darabot mutatni, már ha egyáltalán értelmesnek mondható. Nem mintha bárki is olvasná... de magamnak megjegyeztem.xD

A molylepke hazatér...

Ahojj!

Újra itthon, vééégre.
Szerda este volt órám, csütörtökön feleslegesen mentem be, pénteken meg elmentünk egy rendezvényre a csoporttal. Más különösebb dolog nem történt...hacsak...
 -Majdnem beestem a melletem lévő ülés elé, mert leesett a  sapkám, az ülőke meg kilendült stabil helyzetéből.
 -Egyik előadónak az ölébe esett a mikrofon...
 -Kamerás hapinak potyogott a cucca a mögöttünk lévő sorban, majdnem a kamerát is elejtette.

 Szóval... érdekes egy előadássorozat volt. utána kaptunk szendvicset meg üccsit, és nagy örömömre volt húsmentes szendvics is... szóval nem kellett éhen halnom, amíg a többiek ettek.:)
Jah, és kaptunk névre szóló kis táblácskát a nyakunkba, csak h tudják kik vagyunk.xxD
Nővéremékhez érve összepakoltam, aztán irány haza.:)

Most jöjjön néhány viszonylag friss firka, hogy ne csak az egyetemről írjak.A szkenner kissé elnyomta a színeket, satírozásokat és eléggé rontott a minőségen... de végülis...:

Az első rajzot Twilight-fanoknak nem ajánlom, ugyanis kicsit kiparodizáltam két kedves főszereplőnket.xD

A második rajz két random skicc.

 

A harmadik szintén egy fanart. Egy ember varázslónő skicc a Lineage2 MMORPG game-ből. A ruhája Nightmare robe akart lenni, habár lehagytam róla rengeteg részletet.xD

 

Az utolsó rajz azon a lapon van, ahol a két fenti ceruzás skicc is. Kipróbáltam Milánka színeit, de nem vagyok teljesen megelégedve vele.:/

Röviden ennyit szerettem volna írni.:S

Molylepke főzőcske

 Ahojj!

No nem molylepkét főzök, hanem ma főzőcskéztem.
Az eredmény:
-Gyümölcsleves
-Rakott krumpli

 A gyümölcslevesről annyit, hogy eltoltam, és csak közel áll az ehetőhöz, de finomnak pl. nem mondható.-.-"

 A rakott krumplit meg most fogom tesztelni, hogy milyen lett.

 Amúgy végre valahára megen van Lineage2-őm, és kockulhatok napestig!XD

Egy kis újdonság, tehát Datrava...

Üdv!

Megen írom a semmit, illetve most a semmi írja talán magát? Gondoltam rakok egy kis értelmet a blogomba. Az ötlete az ilyetén bejegyzéseknek egy másik bloggertől jött, szóval Datrava. Van egy online regénykezdeményszerű valamim, amiből ide is feldobok 1-2 kisebb részletet. Aki ügyes, az megtalálhatja a teljeset is két másik honlapon.:)
A szerzői név ne ijesszen meg senkit, CryZoey és Neko_Zoey22 is én vagyok.Gondoltam megjegyzem, mielőtt szemfüles emberkék azt mondanák, hogy Datrava nem az enyém.Szóval Datrava copyright joga az enyimé.:)

Datrava, az erdei város őrzői

1. fejezet:Emlékfoszlányok

Sötétség mindenütt, de ez nem az a fajta sötétség volt. Ahelyett, hogy beszippantott volna, inkább eltaszított magától nagy erővel. A fájdalom egyre jobban erősödött tagjaimban és éreztem, hogy recsegnek a csontjaim, ahogy a forrasztó mágia átjárja őket. Menekülni akartam, de még túl közel volt az árnyékvilág. Megremegtem az újabb fájdalomhullám hatására, mely immár a szétroncsolt szöveteimet vette célba, hogy ott kifejtse áldásos hatását. Nem mintha kellemesebb dolog lett volna a csontforrasztásnál, sőt egyenesen rosszabb, de jelen helyzetemben már az is nagy dolognak számított, hogy nem hagytak engedelmeskedni a halál hívó szavának. Mozdulni még nem tudtam, s egyáltalán reagálni sem a dolgokra. Sejtettem, hogy nagy baj van, csak sajna még minden ködös volt számomra, s azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy leány. Mikor aztán a szöveteim is hajlandóak voltak felépülni, a belém áramló energia a tudatomat és az elmémet kezdte átjárni.

Mintha hangokat hallottam volna, de nem értettem, mit mondanak. Furcsán kóvályogni kezdett a fejem és újfent a fájdalom lett úrrá rajtam. Minél több energiaszál szőtte át a gondolataim, annál elviselhetetlenebbé vált a dolog, aztán eljött a pillanat, mikor egy velőtrázó sikoly kíséretében lendületből felkönyököltem.
- Phora, te szerencsétlen! Nem tudtál volna kíméletesebb lenni? Azt hittem, élve kisütöd az agyamat! – Hangom nyomán egy vigyorgó fiatal férfival, s a hozzá tartozó göndör szőke hajjal és pajkosan csillogó zöld szemekkel találtam magam szembe. Arca nem mutatott se megbánást, se aggodalmat.




 Az  egész fejezet kicsivel több ennél, és eddig 3-al vagyok kész, de ha lesz ötletem, akkor folytatom. Sok benne a hiba, nagyon sok, ezt így pár hónap távlatában simán látom.Az átdolgozásra, azonban még várni kell, mert több másik dolgot is írok egyhuzamban, no meg ideje lenne nekiállnom a szakdolgozatomnak. Huhujjj... az is még nagy-nagy móka lesz.Azt hiszem, most már nem tudok értelmesen fogalmazni...bye!

Milánka hazajött velem...

Milánka hazajött velem. No nem szültem gyereket vagy fogadtam örökbe, és nem is egy pasiról van szó, csak eljött az ideje, hogy lecseréljem hőn szeretett Jovi akvarell festékemet egy másikra. Már a környékünkön sehol nem lehet kapni, és eléggé elrongyolódott szegényem. Ma bementem a legközelebbi papír-írószerbe és vettem egy 22 színes Milán vízfestéket. Majd délután kipróbálom... remélhetőleg nem bóvli, és egy ideig megteszi a kedvenckém helyett. Valamikor majd felslattyogok BP-re és, ha időm engedi, akkor körbelesek vízfesték-ügyben.... Mondjuk levadásztathatnám ismerősökkel is...Majd még meglátom.:)


Egyelőre asszem Milánka is megteszi.:)

Második nap...

Második nap az egyetemen. Második nap a képzésem utolsó félévében. Egy újabb nappal közelebb az Államvizsgához és a Diplomavédéshez. Egy újabb nappal közelebb ahhoz, hogy befejezzem a szakom.
Amúgy Informatikus-könyvtárosnak tanulok és harmadéves vagyok, csak hogy legyen valami értelme is a bejegyzésnek. Talán idén végzek is.



Ámen

Sütimütike...

 

Ő itt, kéremszépen, egy almatorta. Szombat este sütöttem.:)

Amúgy, halvány lila gőzöm sincs, hogy őt miért tortának hívják. Az alakján kívül semmi nem utal torta voltára. Egy karácsonyos könyvünkben láttam még évekkel ezelőtt a receptet, és azóta már többször is megsütöttem, sikerrel. A famíliámnak ízlett, be is termelték.:)