2013. szeptember 8., vasárnap

Richelle Mead: Vérvonalak I.

Üdv!

Richelle Mead regényeivel kb. 3-4 éve ismerkedtem meg. Azóta kiolvastam a Vámpírakadémia összes kötetét és a folytatásként íródott, de más szemszögű Vérvonalak első kötetét, melyről a Könyvmolypárbaj keretein belül itt írok némi kritikát.
 

Először is a tartalom:

"A nagy sikerű Vámpírakadémia könyvsorozat egyik mellékszereplője, Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú - mellékesen vámpír - kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie. Sydney hamarosan ijesztő események középpontjában találja magát. A diákok különleges képességeket biztosító tetoválásainak titkát, valamint a vámpírgyilkosságok rejtélyét is kénytelen lesz felderíteni. A tét a szeretett húga jövője, a saját karrierje és az akarata ellenére egyre jobban megkedvelt Jill élete. Az új sorozat meglepő fordulatokkal teli első részében sok eltemetett titok kerül a felszínre, és az új szereplők mellett olyan régi ismerősöket is üdvözölhetünk, mint Adrian Ivaskov, a lélekmágus szépfiú, vagy Abe Mazur, a tetteivel a törvényesség határán táncoló kalandor. Ahol pedig ők jelen vannak, ott a baj sem járhat messze."/Libri online könyváruházából másolva/

Anno, amikor tavasszal nekiültem olvasni a könyvet, először kicsit furcsa volt a Vámpírakadémia után egy másik szemszögből olvasni ugyanarról a világról. Sydney karaktere már a másik sorozatnál is szimpatikus volt, de itt még jobban megkedveltem. Szegény Jillt meg sajnáltam. Rose nekem itt kicsit furcsa volt, kevésbé életszagú... Mondjuk nem is volt sok szerepe. Adriant szeressük, habár a VA utolsó kötetének a végénél kicsit csalódtam benne és legszívesebben felpofoztam volna.-.-"
A történet alapjába véve tetszett. Szeretem a sulis történeteket és ez a tetkós dolog is izgalmas volt, habár elég hamar sikerült megfejtenem a titkot... még mielőtt Sydney rájött volna.:D
 Összességében jól szerepelt a könyv, adta, amit adhatott. Szívesen ajánlom bárkinek, aki szereti a vámpíros-nyomozgatós-sulis történeteket.:))


Stephenie Meyer: Alkonyat

Üdv!

A mostani Könyvmolypárbaj keretén belül bevállaltam, hogy elolvasom az első kötetet. Mielőtt kitérnék a saját véleményemre itt van a tartalom(Ha valaki nem ismerné esetleg...):

"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő... Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik... A szerzőről: Stephenie Meyernek már nálunk is kultusza van, noha ez az első magyarul megjelenő könyve. Alkonyat (Twilight) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg. Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!"/Libri online áruházától másolva/

Nos, vegyes érzésekkel álltam neki az olvasásának. Egyrészt, mikor az első filmet láttam, egyből megtetszett,de amennyi rosszat hallottam a  történetről, és amilyen érdekesre sikeredett a további három film bennem volt a kétely, miszerint épelméjű vagyok-e, hogy elolvasom. Összességében azt kell mondjam, nem ez volt a legrosszabb olvasásélményem, akármennyire is fújnak sokan a regényre. Nem vagyok "anti-tvájlájter", de elfogult fan sem. Azt leszámítva, hogy a csaj a regényben sokkal bénább, mint a filmben... és a logika törvényszerűségei szerint már az első fejezetben el kellett volna haláloznia, különösképpen nem volt vele problémám. A pasi meg szerintem nyálasabb, mint a filmben. igen, most azért is összehasonlítom... és keresek egy védőpajzsot, mielőtt vasvillákkal dobálnátok meg ...
Szóval... érdekes volt regényben olvasni. Ami talán kicsit zavart, hogy több hangsúlyt kapott a csöpögés és kevesebbet a végső harc. A filmben szerintem pont fordítva volt. Viszont a mellékszereplők(avagy nem Edward vagy Bella) sokkalta életszerűbbnek tűntek és sokkal több szerepet kaptak, mint anno a filmben. 

Őőő... azt hiszem nagyjából ennyit tudnék írni a könyvről. Súlyos olvasmány... Nemsokára lekerül a polcomról, csak kölcsönbe kaptam. Ha egyszer valahol, valamikor leárazzák normálisra, akkor előfordulhat, hogy nekem is lesz egy példányom belőle...

2013. szeptember 5., csütörtök

Könyvmolypárbaj- Az új menet! - Monty Roberts: Az igazi suttogó

Üdv!

Kicsit megkésve, de jöjjön egy újabb Könyvmolypárbajos könyv.:)
Monty Roberts: Az igazi suttogó

Egyik legkedvesebb olvasásélményem, pedig már rengeteg könyv megfordult a kezeim között. Évekkel ezelőtt az egyik városi könyvtárban futottam össze a könyvvel. Már gyermekkorom óta ismertem a Suttogó című filmet, így azonnal felkeltette az érdeklődésemet a nyomtatott szöveg. Kivettem a könyvtárból és egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy már ki is olvastam. Idén újraolvastam. Részben a Könyvmolypárbaj, részben nosztalgia miatt. Sajnos saját példányban nincs meg – még – de tervezem beszerezni, így megint egy könyvtárból kellett kikölcsönöznöm. Kicsit lassabban ment az olvasás, alapjába véve nem annyira könnyű szöveg, ha minden részletre figyelni akarunk. Mondjuk időm is kevés volt rá az egyetem miatt, de megoldottam. Kicsit megkésve, bár törve nem, írok róla némi összefoglalót, lehetőleg spoilerek nélkül.:)

Tartalomról: Monty Roberts egy tanyán élt a családjával és lovakkal foglalkoztak. Apja módszereit elítélte, sokat harcoltak is miatta, mígnem a fiú lehetőséget kapott az élettől arra, hogy megfigyeljen egy csapat musztángot. Elindított benne egy új gondolatmenetet és kifejlesztett egy módszert, amivel erőszak nélkül lehet betanítani a lovakat. A regény az ő viszontagsággal teli életét meséli el.


Nekem személy szerint a papírkötéses régi verziója tetszik jobban a könyvnek,d e láttam már boltban, keménytáblás modernebb változatban is. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki szereti a lovakat, vagy úgy általában az állatokat és érdeklődik az életrajzi regények felé.:)

Jó olvasást annak, aki kedvet kapott a könyvhöz!:)