Könyvmolypárbaj- Az új menet! Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1. - Kezdet

Könyvmolypárbaj 1. blog: Szent Johanna Gimi 1. – Kezdet

Üdv olvasó!

Már rég bele szerettem volna kezdeni ebbe a regénybe, de csak most ősszel került a kezem ügyébe. A tavalyi Könyvmolypárbaj-t elbukva, idén kevesebb olvasnivalót vállaltam magamra, amelyek listája alant megtekinthető:

1. Melissa Moretti: A völgy asszonya

2. Stephanie Meyer: Alkonyat

3. Rob Thurman: Holdvilág

4. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi - I. Kezdet 

5. Szergej Lukjanyenko: Nappali Őrség

6. Monty Roberts: Az igazi suttogó

7. Richelle Mead: Vérvonalak I.

Forrás: http://bookline.hu/product/home.action?id=87465&type=22&_v=Leiner_Laura_A_Szent_Johanna_gimi_1_Kezdet

Elsőként Leiner Laura „Szent Johanna Gimi 1. - Kezdet”-ét olvastam ki(kezdetnek a Kezdet jó választás volt, azt hiszem), és vegyes érzelmekkel viseltetek iránta. Egyfelől érdekes, szórakoztató (alig tudtam letenni, pedig sokat kellett tanulnom mellette), könnyen olvasható, másfelől idegesítően sok geget vonultat fel. Különböző rétegeket próbál megnyerni azzal, hogy számukra fontos fandomokat beleír a történetbe.  Olyan szempontból viszont jó, hogy reklámoz néhány egész jó zenét, legalább az adott együttesnek jót tesz ezzel. Ami különösképp tetszett, hogy nem csak a filmek, zenék reklámozására fektet komoly hangsúlyt, hanem végig fő motívumként megjelennek a könyvek (írom ezt négy kötet elolvasása után… köhömm… igen, tanulnom is kell… köhömm…).

A történetről:

Nos, a történet röviden ennyi: Egy szuperokos, könyvmoly tinédzser rózsaszínfelhős szenvedései, egy elit iskola padjai között.

Főszereplő:

A főszereplő alapból egy kétarcú mériszú. Egyfelől mériszú, másfelől nem az. Van rengeteg olyan cselekedete, amit épeszű ember nem így tenne, másfelől bemutatja a tinédzsereket olyannak, amilyenek valójában, és görbe tükröt mutat a szülők irányából. Sokszor a felnőtt tényleg jobban hisz annak, ami lát, mint ami a valóság, ám ez sem 100%-os arány. Vannak azért megértőbb szülők is.:)

Egyéb karakterek:

Érdekesek, életszerűek (leszámítva néhány karaktert). Összességében mindenki talál magának valakit, akivel szimpatizálhat.

Alapjába véve ez egy elég negatívnak tűnő bejegyzés volt, de spoileráradat nélkül nehezen tudtam pozitívan ömlengeni a regényről. A történet lötyögős, a karakterek szerethetőek, a gegek kicsit idegesítőek, az egész regény összességében élvezhető és súlyos függőséget okoz. Magyar ifjúsági regények között megállja a helyét, és bármely korosztálynak ajánlható (10 év felett). Én már rég elmúltam 24, mikor elkezdtem olvasni.:)

Amint vége a vizsgaidőszaknak, elkérem a kolesz-szomszédasszonyomtól az ötödik kötetet, de nem tudom, hogyan bírom ki január végéig… Talán Monty Roberts elég függőséget fog okozni, hogy inkább felé forduljak… vagy az Állatszervezettan könyv, esetleg a Fizika, vagy a Kémia…